Miért is szerettem volna egy egész blogbejegyzést szentelni a rosszul sikerült szülinapi ajándékomnak?
Mert elegem lett.
Lehet, hogy a korral jár, hogy így közel 40 felé az ember már egyre kevésbé tűri el ha hülyének nézik, főleg akkor ha még súlyos pénzeket is akasztanak le róla...

A Szent Orbán Erdei Wellness Hotel viszont hülyének néz. Nem csak engem, másokat is.
Azért szeretném leírni a történetemet, hogy aki még nem volt ott, azt ne érje nagy meglepetés ha egy 4 csillagos hoteltől nem azt kapja, ami minimálisan elvárható lenne. Ebből a bejegyzésből megtudhatjuk, hogy mit kaphatunk a pénzünkért ha egy Panorámás Superior szobában szeretnénk pihenni, aminek az ára -ha nem akciósan vesszük ki-, akkor: 18 500 Ft/fő/éj, ellátással. 

Nos a történet ott kezdődött, hogy elterveztük, hogy a szülinapomat mindentől távol, idilli környezetben fogjuk eltölteni és úgy tűnt erre a Szent Orbán Erdei Wellness Hotel a legtökéletesebb választás. Bowlingozhatunk, wellnessezhetünk és gyönyörködhetünk a téli erdőben egy romantikus hangulatú rönkház teraszáról.

A Szent Orbán Erdei Wellness Hotel Facebook oldalán talált pozitív visszajelzések és a hotel képei után, lelkesen kértem egy árajánlatot, a januári akciós csomagukra, amire meg is kaptam a választ, egy februári "Romantic Spa Valentin nap" csomag keretén belül.

Persze ezzel még nincs is baj, félrenéztek valamit, úgyhogy gyors levélváltás után sikerült tisztázni a félreértést.

Eljött végre az utazás napja, úgyhogy nagy várakozásokkal teli indultunk neki a szülinapi kiruccanásnak.
Az első megpróbáltatások 6 km-el a hotel előtt értek, amikor is a kanyargós erdei úton a jég és friss hó varázslatos kombinációja nem kis izgalmat keltett, hogy vajon odaérünk-e épségben vagy közelebbről is megnézzük a szakadék alját, de nem részletezem - hála a Gondviselésnek végül odaértünk...

A szállodában egy kedves recepciós lány fogadott, aki türelmesen és lassan elmondta, amit ilyenkor el kell mondania. Érdeklődtünk, hogy a csomagban feltüntetett "grátisz késői szoba elhagyás" mit takar, amire mondta, hogy délután kettőig kell csak elhagynunk a szobát, persze akkor ha nem érkezős szoba. Kérdeztem, hogy lehet-e ezt már most így előre tudni, mire készüljünk?
Lehetett.
Érkezős szoba volt.
Köszi!

A szobába belépve, "kellemes" lefolyószag terjengett, majd körülnézve láttam, hogy szerencsére ez nem az a szoba, amit már alig vártam, hogy elfoglalhassunk.

Vissza a recepcióshoz, aki persze nem értette/nem tudta/félrenézte de intézkedett és megkaptuk végre a "sztárok" által is reklámozott panorámás superior szobát.
Első blikkre minden jó volt, a kilátás az erdőre valóban csodás, a természet csendje tökéletes, minden adott, hogy az ember kicsit kisimítsa az idegeit. Örültem.
Aztán talán ez volt az első és az utolsó pillanata is az örömömnek, mert a tájban való gyönyörködés után, az első utam a mosdóba vezetett...

Szerettem volna használni a wc-t, de felettébb "gyanús" folt volt az ülőkéjén, amin enyhén szólva is megrökönyödtem, így az futott át az agyamon, hogy vajon egy olyan szobát adott volna megint a recepciós, amit még nem is készítettek volna fel az új vendégek fogadására?! Nem is volt még kitakarítva?!
Rémülten néztem körbe a fürdőszobában, és hát nem tudtam erre ott egyértelmű választ találni, úgyhogy kimentem, hogy megnézzem a szoba többi részét is.
A párnák szépen egyenesen álltak az ágyon, de ahogy megfogtam őket, minden párnahuzaton hajszálakat találtam. Volt amelyik egy porcicába kapaszkodva feszített a fehér párnán, ami közelebbről nézve úgy nézett ki, mint egy alig használt ágynemű, amit kicsit megvasalgattak, hogy úgy nézzen ki, mintha....
Ekkor levert a víz, hogy ez mi, majd az ágy melletti éjjeliszekrényre tévedt a szemem, amin -valami ragacsos anyagból- egy pohár nyoma rajzolódott ki...
Ekkor egyértelművé vált, hogy csak valami félreértés lehet ez megint, mert hogy ez a szoba nem volt kitakarítva, az biztos!
Aztán már nem tudtam másra figyelni, úgyhogy a szoba inkább egy "találd meg az apró eltéréseket" játékká alakult a szememben és sajnos volt is mit találni...
A fehér függönyön régi megszáradt vérnyomok, szinte az összes drapérián, huzaton valami beazonosíthatatlan folt díszelgett, a szőnyegek piszkosak voltak...
A fürdőszobában mindenen állt a vízkő, a sarkokban a fal mentén vastagon állt a por, a tusoló szélét végig fekete penész díszítette, a lefolyóban csomóban álltak a hajak és rohadásnak indult a tusolótálca...

Ekkor úgy éreztem magam, mintha csapdába kerültem volna, mert egyet biztosan tudtam, hogy én ott se fürdeni, se aludni, szülinapozni meg pláne nem akarok, úgyhogy akkor ott nálam eltört a mécses...

Ekkor a párom, úgy érezte, hogy nincs mese, intézkedni kell, ha már eddig jöttünk, és vissza nem fordulhatunk az útviszonyok miatt, (ráadásul már be is sötétedett) reklamálni kell!
Zaklatott lelkiállapotban lementünk a recepcióshoz, aki persze megint nem értett semmit, feljött velünk, megmutogattuk neki, hogy mi a bajunk, ő sűrűn elnézést kért, és felajánlotta, hogy választhatunk egy másik szobát, ha ennek a tisztaságával nem vagyunk elégedettek....
Lementünk az alsó szintre, ott még két szobát megmutatott, közben továbbra is sajnálta a dolgot és biztosított minket, hogy eddig nem volt panasz a takarítóra (ami valljuk be, nem valami megnyugtató infó)... De sajnos akkorra már nekem teljesen egyértelmű volt, hogy itt nem arról van szó, hogy "egy szoba kimaradt", hanem, hogy az összes ilyen állapotban van.

Hosszas vacillálás után az egyiket - ami egy árnyalattal jobbnak tűnt- kiválasztottuk, a párom felment a cuccokért, én meg lent maradtam a recepcióssal és elkezdtünk beszélgetni a kutyáról....Igen, a kutyáról, mert a Szent Orbán Erdei Wellness Hotelnek saját kutyája is van. A szegény, szerencsétlen 16 év(?) körüli Athos, aki ott feküdt az ajtónk előtt, ránézésre sem túl jó állapotban.
Kutyabarát és kutyatartó lévén megkérdeztem, hogy mi a gond vele, a recepciós lány mondta, hogy napok óta nehezen jár, húzza a hátsó lábait. Kérdeztem, hogy állatorvos látta-e, azt mondta, hogy már hívtak hozzá, "majd jön"...pár nap...
Mi van?!
Ha eddig nem lett volna elég, ami eddig volt, most még ez a kutyás történet is elkezdett iszonyatosan nyomasztani, mert láthatóan szenvedett szegény, amit nem is értek, hogy, hogy tudnak jó érzésű emberek napok óta elviselni?!
Kérdeztem, hogy iszik-e, mert nem láttam körülötte semmi tálkát vagy ilyesmit. Mondta, hogy nem tudja, (pedig a recepció mellett feküdt egész nap!!!) mert a konyhán dolgozók szoktak rá figyelni, meg etetni, de kint van az itatós helye... (Most mondjam azt, hogy nem kellene ahhoz nagy ész, hogy tudja az ember, hogy ha egy kutya nem tud menni, akkor legalább oda kéne mellé vinni a vizet?! )
Én azt gyanítottam, hogy valószínűleg a német juhászokra jellemző betegsége lehet, főleg így idős korban (csípőizületi diszplázia), amit mondtam is a lánynak és, hogy valószínűleg nagyon szenved miatta... A válasza az volt, hogy igen, már egyszer el akarta altatni az állatorvos, úgyhogy valószínű, hogy most majd tényleg ez lesz a vége...
No comment.

Párom visszaért, úgyhogy bepakoltuk a cuccokat az új szobába, aminek a fürdője közelebbről megnézve ugyanolyan higiéniai kihívásokkal küzdött, mint amit elcseréltünk...

Ekkor ismét kicsit kiborultam, hogy csöbörből vödörbe de most már a kutya miatt is, mert nagyon sajnáltam és nem volt túl felemelő érzés arra gondolni, hogy a szülinapi ittlétem alatt fog jobb létre szenderülni...

Némi helyzetelemzés után abban maradtunk, hogy legyen már végre valami jó is, úgyhogy menjünk el legalább vacsorázni...

Athos továbbra is kint feküdt az ajtónknál, aztán valamiért úgy érezte, hogy el kell kísérnie egy darabig, úgyhogy elbotorkált velünk egy kicsit, aztán lefeküdt máshol, de kértem a recepcióst, hogy hozasson már neki vizet vagy valami, ő biztosított afelől, hogy így lesz és még vacsorát is kap...
(szuper)

Az étteremben kevesen voltak és itt is elkelne némi takarítás, meg az üléshuzatok kitisztítása, de ez volt már a legkevesebb....
A vacsora amúgy nem volt rossz, abba nem tudok belekötni, és a pincérlány is kedves volt, aki tájékoztatott minket, hogy hallott a történtekről és kárpótlásként az italfogyasztásunkat a ház állja.

És itt lenne az a pont, amire azt mondja az ember, hogy "jaj, ha már ilyen kedvesek voltak és ihattunk ingyen, akkor el se mondom, hogy mi van itt", de azt hiszem ez a történet nem arról szól, hogy minket ért valami rossz dolog, ők meg helyreteszik azzal, hogy meghívnak pár italra és akkor nem is történt semmi...

Emiatt volt is egy kis vitánk a párommal, aki szerint meg kéne próbálnom inkább jól éreznem magam és nem a rosszra figyelni, de az utolsó csepp a pohárban az volt, hogy hajnali 5 óra felé megszólalt ezerrel a tűzjelző, ami miatt csak azért nem kaptam szívrohamot, mert lefekvés előtt, pont egy olyan kommentet olvastam a hotelről, amiben valaki leírta, hogy valamikor hónapokkal ezelőtt elromlott, és azóta "random" megszólal éjszaka...Vajon ez amúgy senkinek sem tűnik fel, hogy egy rönkházban azért némi aggodalomra adhat okot, hogy mikor téves és mikor kell a vendégeknek ténylegesen kifutni a hóba?! 

A váratlan ébresztő után viszont már nem tudtam visszaaludni, csak arra tudtam gondolni, hogy mit kéne tennem, hogy jobb érzéssel tudjak gondolni erre az egészre, meg örülni, hogy itt vagyunk, de egyszerűen nem ment...

Úgyhogy eléggé nyűgösen keltem fel és mentünk le reggelizni, ahol a változatosság kedvéért füstszag terjengett, a kávégép épp nem üzemelt és a pincér lány fel-le futkosott valami karbantartóféle emberrel, aztán még több emberrel, hogy megtalálják a füst okát....(később kiderült a cserépkályha okozta) És persze amíg azt nem találták meg, addig szépen kinyitották az étterem összes ajtaját átszellőztetés céljából, amivel nem is lett volna gond, ha nem fagyasztják le ugyan azzal a lendülettel az ott étkezőket... De főleg engem.

És akkor...azokban a pillanatokban minden erőmmel azon voltam, hogy kávé nélkül, fázva és nyűgösen a napfelkeltére koncentráljak, ami a szülinapomon köszöntött rám, és bukkant elő a hegyek mögül és beragyogta az éttermet, amit szerettem volna lefényképezni...

De napfény szabad utat engedett az ablakokon lévő zsíros ujj - és tenyérlenyomatok látványának is, ami visszahúzott az eredeti nyomasztó érzésvilágomba, hogy engem itt hülyének néznek és csak az számít, hogy kifizessek egy csomó pénzt, cserébe azért, hogy más emberek koszában, hajszálaiban, száradt vér- és egyéb foltjaiban aludhassak, fürödhessek és ezt az érzést a táj szépsége sem tudta már felülírni....

Úgyhogy reggeli után megbeszéltük, hogy elhagyjuk a helyet.

Nem kérdeztek semmit, mintha "közös megegyezéssel" szálltunk volna ki a buliból, és bár nagyon szerettem volna beírni a vendégkönyvbe, és üzenni a takarítónőnek, hogy a vízkőoldó, a penészirtó és a lefolyótisztító csodákra képes, és a tulajnak, hogy lehetne annyi tisztelettel a vendégei felé, hogy legalább néha veszi a fáradtságot és kicseréli a már rég lelakott, elhasználódott és gusztustalan dolgokat, de a páromra való tekintettel inkább csöndben maradtam és gondoltam inkább majd kiírom magamból egy másik fórumon...

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Kutya Update

Megnéztem, hogy mi a helyzet azóta a kutyával... Hála Istennek végre léptek!

Végül is jobb később mint soha! :-/

 Innen távolról is sok erőt és kitartást kívánok kedves Athos!